Pénzt keresni nyugdíjas korában. Account Options

Sokszor elhangzik, hogy a mai nyugdíjrendszer már nem lesz sokáig fenntartható. Van-e valójában értelme egy ilyen állításnak? Egyáltalán mi az, hogy mai nyugdíjrendszer? Ha a társadalmi egyenlőtlenség oldaláról nézzük, akkor mit jelent a nyugdíj? Ezekben a kérdésekben nyit vitát szerkesztőnk cikke.

Az Ön nyugdíj előtakarékossági kalkulációjának eredménye

A dolgozók félelmeiről készült kutatás szerint a legjobban a nyugdíjas évektől félünk. Pontosabban attól, hogy a nyugdíjunk nem lesz elég arra, hogy elkerüljük a nélkülözést. Közben egyre többen legyintenek a fiatalok közül arra a kérdésre, hogy legjobb bináris opciók webhely áttekintése várnak a nyugdíjas évektől. Sokszor lehet hallani, hogy úgysem lesz nyugdíjuk azoknak, akik most lépnek be a munkaerőpiacra.

Vajon ezek tényleg megkérdőjelezhetetlen igazságok? Egyáltalán érdemes-e arról beszélni, hogy fenntartható-e egy nyugdíjrendszer? Vitaindító cikk az Új Egyenlőségen. Elvek vagy rendszerek? A nyugdíj a munkával töltött aktív évek után — bizonyos feltételek teljesülése esetén — járó állami juttatás.

A társadalmi funkció felől közelítve úgy lehetne meghatározni, hogy olyan juttatás, alkalmazás az interneten keresztül történő pénzkeresésre azokra az évekre jár, amikor egészségi állapota és kora miatt az ember nem tud oly mértékben munkát vállalni, és ezzel pénzt keresni, mint azt korábban megtehette.

Ez általános definíció, de minden további pontosítása felszínre hozza a társadalmi értékvitákat. Általános kérdés az is, hogy a nyugdíjnak mi a konkrét feladata. Például biztosítson-e minden már nem aktív korú számára egy, a XXI. Vagy ettől teljesen elvonatkoztatva mindenki csak és kizárólag annyit kapjon, amennyi a korábban megszerzett és leadózott jövedelem alapján jár neki?

Varga Mihály ismertette a 13. havi nyugdíj menetrendjét

Azaz kellenek-e társadalmi minimumok, vagy a nyugdíj vegytiszta biztosítási forma? Értékek felől közelítve úgy is feltehetném a kérdést, hogy a nyugdíjrendszernek feladata-e a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, és ezáltal a társadalmi szolidaritás elvének belepréselése a rendszer tartóoszlopai közé? Ha ezekre az elvi kérdésekre tudjuk a választ, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen nyugdíjrendszer elégíti ki az igényeinket. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert ezáltal válik érthető, miért értelmetlen az a kérdés, hogy meddig fenntartható a mai nyugdíjrendszer.

De nézzük ezeket az elveket részletesebben és provokatívabban. Az érthetőség kedvéért a mai magyar állapotokból hozom a példákat.

Először is érdemes megvilágítani egy tévhitet. Amikor egy kérdést meg akarunk kerülni, akkor bizonyos elemeket a problémából kiszervezünk, és úgy teszünk, mintha ez nem egy megoldandó ügy lenne.

Így spórolhatsz a nyugdíjadra

Ez tévút, ezért az orvostudományban már gyakran használt kifejezéssel élve, holisztikus módon próbáljuk vizsgálni a kérdést. Azaz a rendszert nézzük, és ne csak az egyik csavart a gépen. Erre kiváló példa az alacsony nyugdíjjal rendelkezők problémája. Vannak, akik azt mondják, hogy ez nem a nyugdíjrendszer gondja, ez szociális probléma, és kezelje azt a szociális rendszer. Ha ezt a kérdést nem részterületek alapján nézzük, akkor látjuk, hogy nem azt kell vizsgálnunk, hogy melyik pénzügyi kassza miért felel, hanem azt, hogy van egy társadalmi probléma, amelyet meg kell oldani.

Az pedig adminisztratív kérdés, hogy honnan rendelünk hozzá forrást. Azért szeretem a politikában is a holisztikus gondolkodást, mert ez lezárt minden olyan kibúvót, amellyel elodázható a valódi válasz megadása.

A társadalmi probléma tehát az, hogy vannak pénzt keresni nyugdíjas korában emberek, akik aktív éveik után olyan anyagi helyzetben vannak, pénzt keresni nyugdíjas korában akár a mindennapi megélhetésüket is veszélyeztetheti Most már csak azt a kérdést kell feltenni, hogy a társadalomnak kell-e, és ha igen, akkor milyen mértékig felelősséget vállalnia értük? Fogadjuk el azt, hogy nem jó az a válasz, hogy ez a nyugdíjrendszer szempontjából nem releváns kérdés, ezt oldja meg az állam más területe.

Az első elvi megközelítései alapom tehát, hogy a kérdést csak holisztikusan vizsgáljuk, akkor nem fogjuk becsapni magunkat. A másik megközelítési kitételem, hogy tévhit, ha a nyugdíjrendszert bármilyen biztosítotti viszonynak fogjuk fel. A biztosítás lényege, hogy létrejön a biztosított és a biztosító között egy jogviszony, amely mindkét fél jogait és kötelezettségeit gyorsan pénzt keresni az opciókkal. Azaz tudom, hogy pénzt keresni nyugdíjas korában minden hónapban X forintot Y éven át a biztosítónak adok, akkor ezért mit fogok kapni.

Fontos, hogy vis maior helyzetek kivételével ezen nem lehet egyoldalúan változtatni, illetve nagyon pontosan rögzítve vannak a feltételek. A nyugdíjrendszer nem ilyen.

A mindenkori állam pedig bármikor változtathat a szabályokon. És ne is csak arra gondoljunk, hogy új nyugdíjrendszert vezet be, hanem a pénzt keresni nyugdíjas korában a finomhangolását végzi el. Erre számtalan példát láttunk az elmúlt évtizedekben. Ilyen a nyugdíjkorhatár emelése, a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségének megszüntetése, de akár a rokkant-nyugdíjrendszer átalakítása. Érdemes belegondolni, hogy egy valódi biztosítási jogviszony esetén hogyan lenne az lehetséges, hogy a biztosítótársaság, miközben szépen fizetjük a havi részletet, azt mondja, hogy nem 62 évesen juthatsz hozzá a pénzhez, hanem majd 65 évesen?

Ezért is mondom azt, hogy sem költségvetési, sem társadalompolitikai értelemben ne biztosításként tekintsünk a nyugdíjra, mivel annak számtalan feltétele hiányzik. Nyilván felmerülhet bennünk: rendben, ez most nem biztosítási jogviszony, de miért nem alakítjuk azzá? Milyen feltételek kellenek ehhez? Legfőképpen a kiszámíthatóság. Azaz a mai pályakezdő ismerje a játékszabályokat nagyon pontosan nyugdíjba vonulásának pontos feltétele, nyugdíjának kiszámítási szabályai stb.

Elsőre jól hangzik, de valójában nehezen teljesíthető. Nem ismerjük ugyanis, hogy az elkövetkező évben milyen változások lesznek.

Mit hoz például a robotizáció, hogyan alakul át a mai értelemben vett munkaviszony, szolgálati idő, munka fogalma? Ez pedig olyan kockázat, ami miatt illúzió lenne olyan feltételeket bevállalni, amelyek módosíthatatlanok lennének évtizedes távlatokban. Azaz a nyugdíjrendszer nem válthat klasszikus biztosítási formává. Akkor mit lehet vele kezdeni, hogyan gondolkodjunk az aktív kor utáni társadalom juttatásairól? Tegyük fel a kérdést, hogy kell-e társadalmi szolidaritási elvet érvényesíteni ebben a kérdésben?

Azaz van-e a közösségnek abban felelőssége, hogy az egyik legkiszolgáltatottabb életszakaszában az embernek biztosított-e a megélhetése? Vagy ezt a felelősséget társadalmi szintről a család szintjére kell lelökni? És, ha van felelősség, akkor ez mire terjedjen ki?

Az életben tartásra, a létminimum biztosítására vagy valamilyen társadalmi minimum biztosítására? Fenntarthatóság kérdése Korábban említettem, ha holisztikusan nézzük az idősek társadalmi helyzetét, akkor rossz kérdés az, hogy fenntartható-e a nyugdíjrendszer.

Ezt ebből a szempontból nem lehet értelmezni. Ennek a megközelítési pénzt keresni nyugdíjas korában ugyanis az az alapja, hogy a nyugdíjrendszer bevételei és otthon dolgozik sütemények fedezzék egymást. A bevételi oldalnak pedig olyan állami elvonásokat kell tekinteni, melyek után növekszik a nyugdíjjal kapcsolatos jogszerző időnk.

Ha elfogadta a bérleti szerződést, ne pereskedjen utána - tanulságos jogeset

Ez elméletileg jól hangzik. Nézzük meg a számokat. Ez utóbbiak közül nemcsak az történt, hogy több pénz folyt be, mint amennyit ki kellett fizetni, hanem még jutott a költségvetés megtámogatására is egy kis pénz.

Ez a kis pénz kumuláltan óta milliárd forintot jelentett. Ha ehhez hozzávesszük, hogy és között év végén hogyan alakult a Nyugdíjbiztosítási Alap többlete, vagy hiánya, akkor látható, hogy milliárd forintot keresett a költségvetés az Ny. Azaz a felosztó-kirovó rendszer valójában úgy működött, hogy a vizsgált nyolc évben majdnem milliárd forinttal több pénz lett beszedve, mint kifizetve.

Létrehozva: Sokan nem foglalkoznak a nyugdíjas éveikkel, pedig nagyon fontos lenne a lehető legkorábban kiszámolni, mikor mennyit tudunk tenni nyugdíjas éveink biztonságáért. Ez különösen fontos akkor, ha nem munkavállalóként, hanem például katás vállalkozóként tevékenykedünk, hiszen a havi 50 ezer forint kata után szinte alig látható összeget kap majd a vállalkozó az államtól. Ez azt jelenti, hogy minden katás elemi érdeke ez előtakarékoskodás, a munkavállalók pedig a jobb élet kialakítása érdekében takarékoskodhatnak. Hogy mennyire fontos az előtakarékoskodás, jól mutatja az alábbi számítássorozat.

A többlet természetesen nem egy trezorban pihen, hanem más költségvetési sorokra került átcsoportosításra. Még egy példát hozok ennek alátámasztására. Látjuk, itt tényleg évente történik a váltó állítása. Semmilyen következetesség nem lelhető fel ebben. Ezért ne is keressünk rendszerszintű elemeket. Ezt a szemléletes példát azért hoztam ide, hogy világos legyen: a nyugdíjrendszer nem úgy működik, hogy egy zárt rendszerben beszedett pénzek kerülnek kiosztásra a ma nyugdíjasai között.

Ez egy fikció. Mi következik ebből? Ahogy látjuk a ma dolgozói nyugdíj címén sok mindent finanszíroznak.

Mire elég havi 10 ezer forint?

Ez fordítva is igaz lehet. Azaz miért fogadjuk el tényként, hogy csak a munkabérek után lecsípett pénzekből lehet a nyugdíjakat finanszírozni? Ez egyáltalán nincs így. Innentől kezdve arról beszélni, hogy a jelenlegi paraméterek alapján ilyen a korhatár, az induló nyugdíjak aránya, a munkabérekből levont járulékok mértéke fenntartható-e egy nyugdíjrendszer nem bír sok relevanciával.

Pontosabban eggyel igen. Azt lehet mondani a mai dolgozóknak, főleg a fiataloknak, ha nem vásároltok a mostani állami befizetéseitek mellé valamilyen pénzpiaci terméket, akkor éhen haltok nyugdíjas éveitekben. Erre óriási reklámkampányt lehetet építeni, és presszionálni az embereket banki ügyintézők által, hogy váltsák meg egy azonnali forintos befizetéssel, majd ezt havonta ismételve, időskori biztonságukat.

Az öngondoskodás természetesen nem káros, de ezt azon az áron erősíteni, hogy közben a társadalmi szolidaritást szétverjük, roppant felelőtlen. Tehát hogyan működik a nyugdíjrendszer? Az állam a bevételeinek egy részét szétosztja az idősek között.

Mindezt úgy előadva csinálja, hogy az aktív dolgozók keresetéből von le pénzeket, és azzal hitegeti, hogy majd később te is így kapsz nyugdíjat. Érdemes egy kicsit összefoglalni, hogy meddig jutottunk el. A nyugdíjrendszer fenntarthatósági kérdése nem valós kérdés, elviszi a figyelmet a problémától.

HOGYAN LEGYÉL MILLIOMOS, napi 1.500 forintból?

A társadalmi szolidaritásra alapuló felosztó-kirovó rendszer fikció. Nincsen értelme biztosításról beszélni a nyugdíj esetében, és legfőképpen holisztikusan kell nézni a munka az internetes pénzt kereső webhelyek értékelése bizonyos életkor felett kikerültek problémáját.

Megpróbálom kijelölni azt a keretet, ahol a társadalmi igazságosság jegyében gondolkodni kell a kérdésről. Ehhez egy dolgot el kell fogadnunk, és ez sarkallási lehetőség kiszolgáltatottsággal kapcsolatos kérdés. A munka világában gyakran beszélünk arról, hogy kizsákmányolás, kiszolgáltatottság van.

A munkáltató, az egyén munkaerőpiaci lehetőségein keresztül rendkívül jó tárgyalási pozíciókat tud kialakítani. A dolgozót nézve ez mégis eggyel jobb pozíció annál, mint akinek már esélye pénzt keresni nyugdíjas korában arra, hogy változtasson életén. Ha dolgozok, és rosszul keresek, legalább minimális mértékben megvan az esélyem, hogy új szakmát tanuljak, új munkahelyre menjek.

Munkával töltött évek pénzt keresni nyugdíjas korában erre már nincsen lehetőségem. Kiegészíthetem jövedelmemet, de ha családi helyzetem, egészségem nem engedi, akkor nincsen más, csak a nyugdíj. A nyugdíjas létben az a sajátos, hogy egyszerre védettséget jelent, hiszen nem lehet elbocsátani onnan az illetőt, de egyben korlátokat is jelent, hiszen a nyugdíjassá válás pillanata kijelöli az anyagi határokat.

Ebből lehet olyan következtetést levonni, aki keveset keresett, keveset dolgozott, az így járt.

Nyugdíjkalkulátor: ennyit kell eltenned havonta

De nézzünk rá holisztikusan a problémára. Miért kevés a nyugdíja? Mert az alacsony bérstruktúra miatt félperifériális kapitalista gazdasági modell velejárója keveset keresett. Ez a gazdasági szerkezet nem az egyén döntése volt, belecsöppent, de a kárát kénytelen elviselni.

Persze ebben az alacsony bérszínvonalban is lehet jól keresni, majd jó nyugdíjat kapni. Ez igaz, de azt is tudjuk, hogy a magyar társadalom az Európai Unióban az egyik legkevésbé mobilis.

2.) Nem teszel félre eleget

Azaz a születéskori társadalmi helyzet végigkísér, és nagyon nehéz kitörni. Ezt alátámasztja az oktatási rendszer, az egyre inkább fizetős egészségügyi ellátás. Azaz a kisnyugdíjasokra nem lehet azt mondani, hogy az alacsony nyugdíjuk miatt ők a felelősek, valójában ők ennek elszenvedői. Dupla büntetés számukra, ha nem csak aktív, de nyugdíjas éveikben is büntetjük őket.

Ezért azt gondolom, hogy a társadalmi szolidaritásnak ki kell terjednie egy időskori létminimumra. Az államnak az összes bevételeit nézve finanszírozást kell találnia arra, hogy a munka világából kikerültek számára perspektívát adjon, ezzel a mai pályakezdő fiatalok is megértenék, hogy ki kell, hogy terjedjen a szolidaritás majd az ő idős korukra is. Mit jelent az időskori létminimum? Ebben a kérdésben szerintem egy dolgot kell mérlegelni: mit bír el a társadalmi szolidaritás?

És nem pénzügyi, hanem értékalapon. Azaz nyugdíjminimumról, vagy alapnyugdíjról kell-e, és lehet-e beszélni. A kettő között van egy nagyon fontos különbség. A nyugdíjminimum kötődik ahhoz, hogy az érintett mennyit dolgozott, az alapnyugdíj ettől független.